Ember a magyar folklórban
Az „Ember” szó a magyar folklórban mély érzelmi tartalommal bír, amely az emberi sors és az élettel való küzdelemről szól.
Az ember mint szimbólum
Az ember mint szimbólum az élet és a halál megtestesítője a magyar nép hagyományában. A mítoszok és a történetek által az emberi élet elkerülhetetlenül járja a halál utat, és mindenki halála végső levonását jelenti. Az embereknek vannak rituális tevékenységeik, mint például a koporsós énekek és a temetési látogatások, amelyek az élet és halál közötti átmenet megértéséhez szükségesek.
Az emberi sors
Az emberi sors szintén jelen van a magyar folklórban, és az elmúlás és az elválás kapcsolódik hozzá. A népmesék, versek és dalok mesélnek a fiúk és lányok szerelméről, a nők munkájáról és az idő örök körforgásáról. Az élet során átélt nehézségek, veszteségek és küzdelmek kifejezik az emberi sors szomorúságát.
Az emberi érzelmi állapotok
Az ember állapotáról is sokat mesél a magyar folklór. Az emberi érzelem átalakulása a boldogságtól az izgalmon, a szerelemig és a szenvedésig mindenféle megnyilvánulása a magyar folklórban. Ennek az emberi érzelemnek az ábrázolása a dalokban, táncokban és versfolyamokban kifejeződik.
Az Ember mozdulatai és ruházata
Az Ember figurája megjelenik a magyar néptáncegyüttesek táncosaiban is, felöltve a hagyományos magyar ruházatot és mozdulatokat bemutatva. A magyar néptánc hagyományainak ápolása azért fontos, mert a tánc a magyar kultúrán belül, magában hordozza azokat az értékeket és kötődéseket, amelyek elkerülhetetlenül szétválaszthatatlanok az emberi életről és annak nagyszerűségéről.
Végszó
Az Ember figura és az általa reprezentált érzelmek és gondolatok a magyar folklór szerves részei, és ma is azokat az értékeket közvetítik, amelyek az emberi élet lényegét fogják meg. A magyar folklór emberi utazása a születéstől a halálig és azon túl is, amelyek szerves részei a magyar népművészetből, s a mai napig élő hagyomány, amelyek alapját a költészet, a tánc, népi játékok és a hagyományos népművészet alkotják.
